Jelenlegi hely

A vérkeringés betegségei

A vérkeringési elégtelenség. A vérkeringési elégtelenség annyit jelent, hogy a szervekhez kevesebb vér áramlik, mint amennyi a feladatuk teljesítéséhez elegendő oxigén- és tápanyagszükségletük ellátásához elegendő lenne. Késedelmet szenved továbbá az anyagcsere-folyamatokban keletkezett bomlástermékek elszállítása is. A következmény a szervek, szövetek oxigénhiánya, megváltozik a sejteket körülvevő környezet (a sejtek közti térben áramló folyadék) állandósága, amely biztosítja a normális életfunkciókat. A sejtek pusztulása rontja a szervek működését, ami súlyos esetekben olyan nagyfokú lehet, hogy veszélyezteti az élet fennmaradását. A vérkeringési elégtelenséget gyakran okozza a sokk, amikor a keringésben lévő vér és a vérerek befogadóképessége közti aránytalanságról van szó, a másik előidéző a szívelégtelenség, amelyet a szív oly mértékű teljesítménycsökkenése vált ki, hogy a szerv képtelen a szükséges mennyiségű vér eljuttatására a szervekhez. A vérkeringési elégtelenség két típusa között nincs éles határvonal, az összefüggés szoros lehet: a szív megbetegedése nemritkán együtt jár sokkos állapottal, a sokk miatt pedig szívelváltozások állhatnak elő.

A sokk. A sokk olyan tünetcsoport, amelyben annyira csökkenhet a vér hajszálereiben a vérellátás, hogy sejtbeli és sejtek közötti anyagcserezavarral és savasodással, valamint oxigénhiánnyal kell számolni. A sokk a különféle megbetegedésekben sokszor fordul elő, állapotuknak romlásának, netalán elhullásuknak egyik leggyakoribb közvetlen okozója és így annak elhárítása a gyógykezelés fontos, esetenként minden egyebet, még az időigényes vizsgálatokat is megelőző feladata. A vérkeringés zavarát több ok idézheti elő. Mindegyik lényege azonban az, hogy kevesebb a vérkeringésben lévő vér mennyisége, mint az érrendszer befogadóképessége. Emiatt az átlagosnál kevesebb vénás vér érkezik a szívhez, a szív kamráinak kitöltődése nem kielégítő, megfogy az időegység alatt a nagy- és a kisvérkörbe kijutó vérmennyiség, csökken a szív perctérfogata. A következmény a vérnyomás esése, a kapillárisokból való filtrációnak és ezzel együtt a sejtek működéséhez kellő anyagokkal való ellátottságának romlása. A sokk dinamikusan, gyorsan változó folyamat, csak heveny lefolyása ismert.

A sokk okai, típusai. A sokk előidézésében alapvetően két tényezőt lehet megjelölni: a vér mennyiségének a megfogyása, továbbá az érrendszer befogadóképességének fokozódása, az azt szabályozó idegi mechanizmus károsodása.

A sokk főbb típusai oktani alapon a következők.

A vér mennyiségének a megfogyása okozta sokk. A vér mennyisége megfogyhat hirtelen kivérzés (traumák, belső vérzések) következtében. Macskákban ennél sokkal gyakoribb, hogy nem a teljes vér elfolyásáról, hanem a szervezet folyadékveszteségéről van szó. Sokszor fordul ez elő bélgyulladásban, hasmenésben, hányás, az erek áteresztőképességének fokozódása esetén és még számos más esetben.

Az érrendszert szabályozó idegi mechanizmus károsodása okozta sokk. Az erek befogadóképességét szabályozó idegi szabályozásra károsítóan hathatnak sérülések, műtétek, fájdalom, ijedelem, fertőzés, mérgezés, baktériumtoxinok, agyi oxigénhiány, kóma, hogy kiemeljük a sokféle közül legfontosabbakat. Az érrendszert szabályozó idegi mechanizmuscsődje esetén az erek fala nem húzódik össze a vérelosztás igényeinek megfelelően, a vér nagy része, amelynek a mennyisége különben megfelel az átlagosnak, a vérraktárakban, főleg a kitágult kapilláris érhálózatban pang, és a nagy gyűjtőerek szinte üresek.

Szív eredetű sokk. A súlyos, heveny szívgyengeségben előálló vérnyomás esés következménye.

Több oktanú sokk. A gyakorlatban a sokkot legtöbbször több, egy időben érvényesülő, azonos kórformából származó faktor szokta előidézni. A fertőzésből származó vagy valamely más eredetű mérgező anyag pl. egyidejűleg béníthatja az érrendszert szabályozó idegi mechanizmust, az erek falát és azok áteresztőképességét. Ez viszont agyi vérszegénységgel járhat. A bélgyulladás megfogyasztja a vérfolyadékot, esetleg a vért magát is, a mérgező anyagok hatnak a vérerek falára, a vérérszabályozó idegi rendszerre. A sokk azután, bármilyen eredetű is legyen, a szívizomzat elfajulásnak okává válik. A legtöbb esetben tehát inkább csak a sokkot megindító vagy esetleg annak legfontosabb, az állapotra jellemző tényezőjét lehet megjelölni és a keringési zavar kiváltói gyakorlatilag egymás káros hatásait erősítően egymásból alakulnak ki.

Következmények és tünetek. A keringésben lévő vérmennyiség csökkenésének következményeit a szervezet egy ideig kompenzációs mechanizmusainak mozgósításával kiegyenlíti, és ezzel elhárítja a hirtelen vérnyomásesés bekövetkeztét. A kompenzáció azonban csak az izomzat, illetőleg a nem közvetlenül életfontosságú szervek vérellátásának nagyfokú redukálásával érhető el, súlyos esetekben ez annyit tesz, hogy csak az agyvelő és még a szív kap elegendő vért. Ezt nevezzük sokk előtti állapotnak. Ekkor ugyan még a macskán nem mutatkoznak a sokk, a vérnyomásesés feltűnő jelenségei, mégis az állat kritikus állapotba kerül, mivel a szervek csökkent vérellátása következtében megkezdődik azok működészavara, a fokozódó sejtelhalás és felhalmozódnak az anyagcsere káros termékei. A savasodás, máj- és vesefunkció zavar sokszor kimutatható, bár a laboratóriumi vizsgálatok eredményei a kezdeti stádiumban még normálisak lehetnek. Sokkban legtöbbször megrövidül a véralvadási idő, ereken belüli, spontán véralvadási zavar figyelhető meg, vérzések, trombózis jelentkezik, ami aztán tovább rontja a szervek vérellátását, a macska általános állapotát. A sokk előtti állapot nem tart hosszú ideig, a kiváltó ok vagy magától megszűnik (pl. a vérzés eláll) vagy pedig a macskán állatorvosi beavatkozás segít. A sokk első jelei közé a macska gyengesége, elesettsége tartozik. A légzés- és a pulzusszám enyhén emelkedik, a pulzus gyenge nehezen vagy nem tapintható, máskor kicsi és kemény. A szívverések száma magasabb a normálisnál, a szívhangok gyengék, alig hallhatók. A nyálkahártyák szárazak, halványak. A végtagok hűvösek. A kapilláristelődési idő elhúzódott lehet. Az említett tünetek feltűnőkké azután a sokk későbbi stádiumában válnak. Az állapot klinikai képe határozatlan, az említett tünetek nem specifikusak, megállapításában sokat segít a kórelőzmény ismerete, hogy az adott kórok következtében fennforgására számítani nemcsak lehet, hanem kell is. A sokkal számolni minden arra utaló vagy arra gyanút keltő állapotban annál is inkább indokolt, mert segíteni az állaton leginkább azon rövid idő alatt lehet, amíg még tart. Kedvezőtlen esetben ugyanis, esetleg már az állapot 15-30 perces fennállása után, végleges elváltozások következnek be, a vérnyomás esik, az ún. paralitikus sokk, kóma áll elő és a macska elpusztul. Ha az oxigénhiányos állapot és a káros anyagforgalmi termékek felgyülemlése hosszabb ideig tartott, ennek olyan mélyreható, végzetes következményei lehetnek, hogy még a vérnyomás csökkenés rendezése esetén sem biztos, hogy a macska megmenthető (visszafordíthatatlan sokk).

Gyógykezelés. Első feladat a macska állapotának stabilizálása, amely a légzési körülmények, a véralvadási viszonyok rendezéséből és az ereknek folyadékkal való feltöltéséből áll. Rendkívül fontos a vérmennyiség normalizálása folyadékterápia segítségével, a vérmennyiség kiegészítésével lehet ugyanis az oxigénigény- és ellátás egyensúlyba kerülésének előfeltételeit megteremteni. Az oxigénellátás helyzetét a sokkellenes terápia eredményességének megfigyelésével folyamatosan ellenőrizni kell. Minimális igény a hematokrit és az összplazma-fehérje mérése, ezen kívül főleg a vérgázanalízis szolgál értékes adatokkal. A plazma összfehérje-szintjét a nagymennyiségű infúziós oldat csökkentheti, ez esetben annyira csökkenhet az onkotikus nyomás, hogy ödémák keletkezhetnek. A vérmennyiség pótlására főleg oldatokat, pl. a fiziológiás konyhasó- vagy a Ringer-laktát-oldat, használunk. Gyakran van arra szükség, hogy az infúzió nagyobb részét gyorsan juttassuk vénába, a gyors infúzió nyomásfokozó mandzsetta segítségével lehetséges.