Jelenlegi hely

A szív betegségei

A szívelégtelenség. A szívelégtelenség nem oki diagnózis, hanem rendszerint különböző betegségek folytán leromlott szívműködés következtében előálló tünetcsoport, amely azonban rendkívüli megterhelés (pl. meghajszolás) esetén akkor is bekövetkezhet, ha a szív teljesítőképessége átlagos, szívbetegség nem állapítható meg. Ezzel szemben a szív megbetegedése nem vezet minden esetben vérkeringési elégtelenségre, de hajlamosít arra. A szívelégtelenség tehát aránytalanságot jelent a vérkeringés központi szervének a teljesítménye és a szervezet igénye között. Akkor beszélhetünk erről, ha a szív által időegység alatt a vérkörbe préselt vér mennyisége (a perctérfogat) tartósan kisebb annál, hogy a szervezet részére a szükséges vérmennyiséget biztosítani képes legyen. Megkülönböztetünk heveny és idült, az utóbbi esetben pedig bal- és jobb szívfél-elégtelenséget.

A heveny szívelégtelenség. A szívelégtelenség gyors, esetleg hirtelen kialakulásáról van szó, amely súlyos szívbetegségben szenvedő kutyákban fordulhat elő vagy pedig, ha a macska szívének teljesítőképessége, alkalmazkodóképessége betegség következtében csökkent és az állatot jelentős fizikai terhelésnek tették ki. Heveny szívgyengeségben a keringő vérmennyiség és a vérnyomás alacsonyabb lesz (szív eredetű sokk) és a nyálkahártyák halványak, kékes árnyalatúak lesznek. A pulzus az alacsony vérnyomás következtében alig tapintható. A felületes vénák teltek, bennük a vér pang. A macska gyenge, aluszékony, esetleg állandóan fekszik, ha feláll vagy pár lépést tesz, légzése nehezítetté válik. Agyi oxigénhiányos állapot is felléphet, ami miatt visszafordíthatatlan elváltozások állnak elő a központi idegrendszerben. Nem ritka a hirtelen szívhalál, gyenge terhelés esetén, némi mozgásra a macska elpusztul.

Gyógykezelés. Heveny szívgyengeségben legfontosabb feladat a teljes, zavartalan nyugalom megteremtése. A gyógyszeres kezelés az alapbetegség szerint.

Az idült szívelégtelenség. A szívelégtelenség idült formája akkor következik be, ha a szívnek ideje van alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és kompenzációk kifejlesztésére van lehetősége. Jellemző a vörösvérsejtek megszaporodása. Ritka esetekben csökken viszont az artériás vérnyomás, inkább a vénás nyomás emelkedése állapítható meg és vénás vérpangás következik be. Megkisebbedik az artériás és vénás érrendszer közötti nyomáskülönbség, ami a véráramlás lassúbbodására és ödémaképződésre vezet.

A bal és a jobb szívfél elégtelensége. A szívelégtelenséget előidéző ártalom nem mindig érinti a szerv egészét, hanem lehetséges, hogy csak egyik felére korlátozódik.

Balszívfél-elégtelenségben a tüdőben alakul ki vérpangás, az alveoláris gázcsere romlik, a kilépő pangásos folyadék tüdőödémát idézhet elő, a szerv az átlagosnál több vért és kevesebb levegőt tartalmaz. A jobb szívfél elégtelensége gyakoribb, mivel az izomszegény jobb kamra kisebb terhelést visel el és rosszabb kompenzációra képes, mint a bal. Ez esetben a vérpangás a nagy vérkörben, főleg a májban mutatkozik. Nagy az ödémaképződési hajlam.

Tünetek és kórhatározás. Az idült szívelégtelenségben a vérkeringés zavara lehet előreirányuló, az átlagosnál kevesebb vér áramlik a nagyvérkör artériás érrendszerébe, valamint a kisvérkörbe. A kórelőzményben ez esetben gyengeség, fáradékonyság, depresszió, letargia és fokozott vízivás is lehetséges. A klinikai tünetek: gyenge pulzus, szapora szívverés, sápadt nyálkahártyák, hűvös végtagok. Gyakoribb ennél a hátra irányuló szívelégtelenség, ami annyit jelent, hogy a vér a mögöttes érterületen a nagyvérkör vénáiban, valamint a kisvérkörben pang. Ilyenkor a kórelőzmény: nehézlégzés, köhögés, a has teriméjének megnagyobbodása. A klinikai tünetek: a vénák kitágulása, májmegnagyobbodás, hasűri és mellűri folyadékgyülem, nehezített és szapora légzés, szívzörejek, szívritmuszavarok. A tünetek mutatkozhatnak már nyugalmi állapotban (abszolút elégtelenség) vagy csak akkor, ha a macskát fizikai terhelésnek tesszük ki (munka elégtelenség). Az előrehaladott szívgyengeség megállapítása nem nehéz. A tulajdonos észleli, hogy macskája fáradékony, már rövid mozgás után kimerül, köhög, esetleg megnő a hasa. A klinikai vizsgálat során elsősorban a pulzus tapintása és a szív hallgatózásos vizsgálata jelent támpontot. A megfelelő gyógykezelés megválasztása érdekében fontos továbbá a tüneteket okozó megbetegedésnek a megállapítása. A pontos diagnózis érdekében a hagyományos fizikális vizsgálat műszeres, képalkotó módszerekkel egészül ki. A mellkasi röntgen kimutatja a szívmegnagyobbodást, elsősorban a bal kamra térfogatváltozását, tisztázni lehet továbbá, hogy a köhögés szív vagy légzőszervi eredetű-e. Echokardiográfia segítségével megállapítható a szívtágulat, a billentyűhiba miatti vérvisszaáramlás és számos veleszületett szívelváltozás. Az elektrokardiográfia főleg a ritmuszavarok kórhatározására való.

Gyógykezelés. A kezelés során először is a vérpangás következményeinek (tüdő-ödéma, hasvízkór, mellűri vizenyő) megszüntetése, majd a vérnyomás szinten tartása és a ritmuszavarok elhárítása a cél. Gyógyszeres terápiára vízhajtókat (furoszemid, bumetidin, hidroklórtiazid), ACE-(angiotensin-converting enzyme-) inhibitorokat (enapril, benapril), vérértágítókat és digoxint lehet adni. Ezen kívül alacsony konyha-sótartalmú diétát, a testsúly csökkentését, a testi megerőltetéstől való megkímélést kell előírni.

A szívbelhártya- (szívbillentyű-) elfajulás. A macskák egyik leggyakoribb, idült jellegű, főleg idősebbekben mutatkozó szívbetegsége, amely legtöbbször a kéthegyű és néha még a háromhegyű billentyűkben is okoz elváltozást. A háromhegyű vagy más billentyűk önálló megbetegedése a ritkaságok közé tartozik. A szívbillentyű elfajulás következtében a billentyűkben a kollagénrostok elfajulnak, valamint fokozódik azok képződése. A kórfolyamat oka ismeretlen, szóba kerül az immuneredet, általános kötőszöveti elváltozás, belső elválasztású mirigyek működészavarának lehetősége. A betegség a billentyűkön növedékek keletkezésével, a billentyűvitorlák megvastagodásával és zsugorodásával jár. A deformálódott, merevvé vált szívbillentyűk alkalmatlanok a szájadékok teljes zárására, azaz billentyűelégtelenség következik be. A zsugorodás esetleg a szájadék szűkületét is előidézheti. A betegség tünetei a billentyűelégtelenség következményeivel egyeznek meg. Ezek sokszor nem okoznak a macskának észrevehető egészségkárosodást és az elváltozás megállapítására csak más okból végzett vizsgálatkor kerül sor vagy a tünetek olyan enyhék, hogy nem keltenek figyelmet. Súlyos esetekben azonban a bal szívfél, sőt még a jobb szívfél elégtelenségének jeleivel is találkozunk. Ha az ilyen macskát fizikai megterhelés éri, a tünetek igen kifejezetté válnak, az állat el is pusztulhat. A szívbillentyű elfajulásból származó következmények nem múlnak el, hanem általában stagnálnak vagy lassan rosszabbodnak. Az ínhúrok leszakadása miatt ritkán hirtelen rosszabbodás, szívhalál is előállhat. A tünetmentes, enyhe panaszokkal járó elváltozás kórjóslata az életfunkciókat illetően jó, a macskák nem szorulnak kezelésre. A szívelégtelenséggel járó esetek megítélése viszont komoly, a betegek csak állandó kezeléssel tarthatók életben. Gyógyszerként elsősorban vizelethajtók és szívglükozidok jönnek számításba.

A szívbelhártya- (szívbillentyű-) gyulladás. A betegséget különféle gennyesztő baktériumok idézik elő, amelyek más szervek gyulladásos folyamataiból kerülnek a véráramba és fertőzik a szív belhártyáját. Aszívbillentyű gyulladás nem gyakori, leginkább nagy testű macskák aorta- és egyéb billentyűin okoz elváltozást, karfiolszerű felrakódásokat. A heveny stádiumban láz, elesettség, étvágytalanság a tünet, emelkedik a pulzus és a légzés percenkénti száma. Később a betegek lesoványodnak. A billentyűk károsodására a hallgatózással felismerhető szívzörejek és a szívelégtelenség jelenségei utalnak. Gyakori az egy időben fellépő vesegyulladás, szívizomgyulladás. A szívbillentyű gyulladás megállapítása, különösen, ha szívzörejek nem mutatkoznak, nehéz, a diagnózis felállítását EKG, ultrahang- és vérvizsgálat segítheti. Gyakori, hogy a macskának egyidejűleg más gyulladásos megbetegedése (vese-, szívizom-, tüdőgyulladás) is van, amelyek bonyolítják a szívbelhártya-gyulladás felismerését. A szívbillentyű-gyulladás kimenetele nem kedvező, a macska életét sokszor még intenzív antibiotikumkúrával sem lehet megmenteni. Máskor a nem gyógyuló billentyűelégtelenség jár súlyos következményekkel.

A billentyűhibák. A billentyűhibák következménye lehet a szájadék záródásának elégtelensége vagy a szájadék szűkülete. Mindkét esetben véráramlási zavarok és a hibára jellemző szívzörejek keletkeznek. A macskákban előforduló billentyűhibák jellemzői a következőek:

-A kéthegyű billentyű elégtelensége. A szívbelhártya-elfajulás leggyakoribb következménye. A bal szívkamra összehúzódásakor a rosszul záró billentyű nem akadályozza teljesen a vér visszaáramlását a bal pitvarba. A bal pitvar a kitágulás stádiumában tehát folyamatosan az ingavér befogadására is kényszerül és ezáltal emelkedik a benne uralkodó nyomás. A hiba állandó vértorlódást (pangást) okoz a kisvérkörben, aminek krónikus hörgőhurut, köhögés, nehezített lélegzés a leggyakoribb velejárója. Súlyos esetekben a kisvérköri pangás a jobb szívfél elváltozásait is előidézheti.

-A háromhegyű billentyű elégtelensége. Szívbillentyű elfajulás, ritkábban gyulladás következménye, lehet veleszületett is. A legtöbb esetben a kéthegyű billentyű elégtelenségével együtt fordul elő. Véráramlási jellemzője az ingavér visszaáramlás összehúzódás idején a jobb pitvarba, ami aztán esetleg vérpangást vált ki a nagyvérkörben. Klinikai tüneteket inkább csak okoz, ha együtt jár más szívbetegséggel. Ez esetben máj-, lépmegnagyobbodás, hasvízkór, mellkasi gyulladások, emésztőszervi bántalmak okozója lehet.

-A pitvar-kamrai szájadékok szűkülete macskákban nagyon ritka, legfeljebb a kéthegyű billentyű szájadékban észlelhető szívbillentyű gyulladás következtében. Az utóbbi véráramlási következményei a háromhegyű billentyű elégtelenségéhez nagyon hasonlóak.

-Az artéria tüdő felőli erének szájadékszűkülete veleszületett elváltozás. A jobb kamra túlterhelődik, és jobbszívfél-elégtelenség áll elő.

-Az aortaszájadék szűkülete ugyancsak veleszületett bajként ismeretes. A hiba a bal kamrai kiáramlás akadályozottsága miatt balszívfél-elégtelenséget képes előidézni. Csökken a nagyvérkörbe jutó vér mennyisége is.

A szívizomzat betegségei. A szívizombetegségek lehetnek elsődlegesek és másodlagosak, azaz következményesek.

Az elsődleges szívizomzat betegségek. Kóroktanukban a szívizomzat anyagcserezavara feltételezhető. A betegségre hajlamosak a nagytestű, kandúr macskák. Örökletes eredetűnek tartanak egyes szívbetegségét. A tágulásos szívizombetegségeket a szívkamrák és a kamrai sövény falának az elvékonyodása jellemzi. Emiatt csökken a kamrák összehúzódási képessége, túlterhelés, pitvartágulat, a pitvar-kamrai szájadékok kitágulása, visszaáramlás állhat elő. A következmény idült szívelégtelenség, amelyben a jobb szívfél nem kielégítő működése dominál. A betegség magas vérnyomásos típusában a bal szívfél elégtelenségével kell számolni és így pangásos tüdő, a nagyvérkörben pedig vérellátási zavar a következmény. A romló szívizombetegségekben a szívizomzat és a szívbelhártya elfajulása szabja meg a betegség lefolyását és tüneteit.

Tünetek. A tágulásos szívizombetegségekben a panasz néhány napos vagy hetes betegeskedésről szól. A fő tünetek a fáradékonyság, köhögés, nehezített légzés, a hastérfogat növekedése, testszerte ödémás beszűrődések, a nyálkahártyák halványak, a szívverés és a pulzus gyenge, a macska lesoványodott. Röntgenvizsgálattal szívtágulat, pangásos tüdőgyulladás, ultrahangvizsgálattal a szívüregek falának elvékonyodása, az izomzat gyenge összehúzódó képessége mutatható ki. A magas vérnyomásos szívizombetegségben a tünetek gyakran minden előzetes bajra utaló jelenség nélkül, rendszerint terhelésre, izgalomra vagy sokszor műtétek közben fejlődnek ki. Főleg kisvérköri elégtelenség (tüdőödéma, nehézlégzés) áll ilyenkor az előtérben.

Kórjóslat, gyógykezelés. A betegség kimenetele bizonytalan. A tágulásos alakra az elhúzódó állapotromlás a jellemző, míg a magas vérnyomásos forma hirtelen elhullás oka lehet. A gyógykezeléssel, a szabályozott életmóddal a betegek élettartama meghosszabbítható. Macskákban a terápia az idült szívelégtelenség kezelésének felel meg.

A szívizomzat betegségei. A szívizombetegségek lehetnek elsődlegesek és másodlagosak, következményesek.

Az elsődleges szívizomzat megbetegedések. Kóroktanukban a szívizomzat anyagcserezavara feltételezhető, de határozott állásfoglalás nincsen. A betegségre hajlamosak a nagytestű, kandúr macskák. A betegség dilatációs formája a gyakoribb, a hypertrófiás ritka. A dilatációs cardiomyopathiát a szívkamrák és a kamrai sövény falának az elvékonyodása jellemzi. Emiatt csökken a kamrák összehúzódási képessége, diasztolés túlterhelés, pitvartágulat, a pitvar-kamrai szájadékok kitágulása, systolés visszaáramlás állhat elő. A következmény idült szívelégtelenség, amelyben a jobb szívfél nem kielégítő működése dominál. A betegség hypertrófiás típusában a bal szívfél elégtelenségével kell számolni, és így pangásos tüdő, a nagyvérkörben pedig vérellátási zavar a következmény. A restriktív cardiomyopathiában a szívizomzat és a szívbelhártya elfajulása szabja meg a betegség lefolyását és szimptómáit.

Tünetek. Dilatációs cardiomyopathiában a panasz néhány napos vagy hetes betegeskedésről szól. A fő tünetek a fáradékonyság, köhögés, nehezített légzés, a hastérfogat növekedése (hasvízkór), testszerte ödémás beszűrődések, a nyálkahártyák cianotikusak, a szívverés és a pulzus gyenge, a macska lesoványodott, röntgennel szívtágulat, pangásos hörgőgyulladás, ultrahanggal a szívüregek falának elvékonyodása, az izomzat gyenge összehúzódó képessége mutatható ki. Hypertrófiás szívizombetegségben a tünetek gyakran minden előzetes bajra utaló jelenség nélkül, rendszerint terhelésre, izgalomra vagy sokszor műtétek közben fejlődnek ki. Főleg kisvérköri elégtelenség (tüdőödéma, nehézlégzés) áll ilyenkor az előtérben.

Kórjóslat, gyógykezelés. A betegség kimenetele bizonytalan. A dilatációs alakra az elhúzódó állapotromlás a jellemző, míg a hypertrófiás hirtelen elhullás oka lehet. A gyógykezeléssel, a szabályozott életmóddal a betegek élettartama meghosszabbítható. A terápia az idült szívelégtelenség kezelésének felel meg.

A következményes szívizombetegségek

A szívizomzat a következő fontosabb kórokokból kifolyóan betegedhet meg.

-Fertőző betegségek: parvovírus okozta fertőző betegségek, Lyme-kór.

-Mérgezések: nehézfémek sói, narazin, gyógyszerek.

-Anyagforgalmi bajok: pajzsmirigybetegségek, Se-, E-vitamin-, taurinhiány.

-Fizikai kórokok: hypotermia, hypertermia, hypoxia.

A heveny kórformákban a láz, az EKG, a fáradékonyság és a nehézlégzés kelt gyanút a szívizomzat bántalmazottságára. Az idült alakok klinikai képe gyakran azonos a dilatatiós cardiomyopátiában tapasztalhatóval.

A szív ingerképzési és ingerületvezetési zavarai

Ingerképzési zavarok

-Sinustachycardia: a szívritmus normális, az összehúzódások percenkénti száma emelkedett. Láz, fájdalom esetén, hypoxiában gyakori. Kezelése az alapbántalom szerint.

-Sinus bradycardia: alacsony szívfrekvencia normális ritmus mellett, vagotónia, endokrin betegségek, hypotermia, altatószer-mérgezés következménye lehet.

-Sinusarrhyhtmia: főleg légzőszervi betegségek velejárója. Jól trenírozott, nagytestű kutyákban mutatkozik kifejezett légzési ritmuseltérés.

-Extrasystole: ritmuson kívüli szívösszehúzódás. Leggyakoribb a szívkamrai eredetű, lényegesen ritkább a pitvari extrasystole. A gyakori, halmozottan jelentkező extrasystolék a szívizomzat betegségének következményei, miattuk csökken a szív perctérfogata, a szívelégtelenség súlyosbításában játszanak szerepet.

-Rohamszerű szapora szívverés (paroxysmalis tachycardia): a szív percekig-órákig gyors ütemben, de szabályszerűen ver. A jelenség hirtelen keletkezik és szinte átmenet nélkül elmúlik. Oka a szívizomzat károsodása vagy stresszhatás. Következménye a perctérfogat csökkenése, amely szívhalálra is vezethet.

-Pitvarlebegés: a pitvarok gyors, és szabályos összehúzódása. A kamrák izomzatára azonban csak minden 4-5. inger tud ráterjedni, tehát jóval kevesebbszer húzódnak össze, mint a pitvarok.

-Pitvarremegés (pitvarfibrilláció): a pitvarokon izomcsoportok szabálytalan összehúzódásai követik gyors egymásutánban egymást. A pitvarok fala hullámzik, vérszivattyúzó szerepe megszűnt. A kamrák falára az impulzusok ritkán, rendszertelenül jutnak. A szívműködés ritmikája felborul, a szívösszehúzódások hatásfoka csekély, a pulzus nem vagy csak igen rendszertelenül tapintható.

-Kamralebegés: igen gyors kamra-összehúzódások, amelyekben bizonyos szabályszerűség még felismerhető. Súlyos szívizom-károsodások tünete.

-Kamraremegés (kamrafibrilláció): a kamraizomzat mozgásai összerendezetlenek. Egyes izomcsoportok igen szaporán, görcsszerűen húzódnak össze. A szív képtelenné válik a vérellátás biztosítására, és ha az állapot perceken belül nem javul, a kutya elhullásával kell számolni.

Ingerületvezetési zavarok.

Pitvar-kamrai blokk: a pitvarokban keletkező ingerület nem terjed át a kamrákra. A kamrák alacsonyabb ingerközpont által vezérelve, a pitvaroktól függetlenül és azoknál lassabb ütemben húzódnak össze. A kamrák vérrel való telődése ezért szabálytalan, nem kielégítő. A pitvarok viszont feszülésig telődnek, és belőlük a vér visszatorlódik az erekbe. Mindkét körülmény vérkeringési elégtelenség forrása. A szívműködés a változó igénybevételhez nem képes alkalmazkodni. Elégtelenné válhat az agyvelő vérellátása is, aminek tudatvesztés, rángógörcsök és elhullás a következménye.

A szívburok betegségei.

A szívburokban gyulladásos izzadmány, savó és vér halmozódhat fel. A gyulladásos izzadmány kilépését vírusos vagy baktériumos gyulladások idézik elő. Ismeretes nagytestű macskákban nem tisztázott oktanú szívburokgyulladás is, amely rendszerint jóindulatú lefolyású. A savó felhalmozódása jobbszívfél-elégtelenség vagy hypoproteinémia következménye. Vér a szívburokba véralvadási zavar (dikumarol-toxikózis), esetleg érrepedés miatt kerül (haemopericardium). A szívburokba került folyadék lokális hatásaként pericardialis szívtamponád áll elő, lényegében függetlenül a folyadék milyenségétől. A szívburokban emiatt kialakuló nyomás gátolja főleg a puha falú pitvarok, valamint a szívhez vezető véna telődését. Mindez főleg a jobb szívfelet érinti, és ennek megfelelően jobbszívfél-elégtelenség következik be. A szívburokbeli folyadékgyülem általános tüneteket okoz. Ilyen a fáradékonyság, bágyadtság, láz (gyulladás esetén). A pulzus- és a légzésszám emelkedett. A torkolati véna kitágult, pulzál. Előrehaladott esetekben hasvízkór, a has alja és a végtagok ödémás beszűrődése figyelhető meg. A szívtompulat megnagyobbodott, a szívhangok alig vagy nem hallhatóak. A folyadék gyors kilépése (bevérzés) esetén hirtelen szívmegállás is lehet a következmény. A szívburokcsapolás diagnosztikai és terápiás célt egyaránt szolgálhat. A betegség gyógykezelését az előidéző ok szabja meg.