Jelenlegi hely

Szellemi barátunk, a macska: Sok ezer évvel korábbi a kapcsolat, mint eddig hittük

Régészek szerint bizonyíték van arra, hogy a macska és az ember kapcsolata sok ezer év­vel régebbi, mint azt valaha is gondolták. Az egyiptomiak mintegy négyezer évvel ezelőtt már feltehetően csak „örököl­ték" a barátságot ezekkel az in­telligens kis állatokkal. A Science című folyóiratban publikált tanulmány szerint a Ciprus szigetén, Sillurokam-bosz településen talált újkőkor-szaki temetkezési helyen talált leletek azt bizonyítják, hogy a macska és az ember barátsága akár kilenc és fél ezer évre is visszanyúlhat. Korábban azt gondolták, hogy az állatok és az ember barátságát időszámítá­sunk előtt 2000-1900 évvel az egyiptomiak alapozták meg: ők kezdték háziállatként tartani a macskákat. A ciprusi temetkezési helyen egy eltemetett ember mellett egy hasonló módon elhantolt macska maradványait találták. „Nem tudjuk- mondta Jean-Denis Vigne, a párizsi termé­szettudományi múzeum tudo­mányos tanácsának elnökhe­lyettese-, hogy az ember férfi volt-e vagy nő, de azt igen, hogy az akkori társadalomban ki­emelkedő szerepet töltött be." A mellette talált macska a Felis silvestris fajtához tartozott vadmacska volt, egy kicsit na­gyobb a mai háziasított macská­nál. Körülbelül nyolc hónapos lehetett, amikor elpusztult. A sírban sok olyan leletet ta­láltak, amelyre korábban nem bukkantak: volt ott tűzkő, egy kis zöld színű kőbalta és két­tucatnyi kagylóhéj. A macska csontváza alig negyven centimé­terre volt eltemetve az ember mellé. A temetkezés módja arra utal, hogy a macskát tisztelettel hantolták el, Vigne szerint azért ölhették meg, hogy elkísérje az embert a túlvilágra. A francia tudós szerint bár arra nincs bizonyíték, hogy a macskát kedvencként tartották volna, a ciprusi leletek arra utalnak, hogy a macska és az ember között valamiféle spiri­tuális kapcsolat létezett. Szíriában, Törökországban és Izraelben is találtak már macskafigurákat, kőből és agyagból formálva. Ezek a lele­tek mind a neolitikus időkből, a kőkorszak utolsó szakaszából valók. A régészek rendszerint azt állítják, hogy az ember azért tartotta a macskát, mert az ki­pusztította körülötte a rágcsálókat. A ciprusi leletek arra utalnak, hogy az ember vala­honnan a szárazföldről „impor­tálta" a macskákat, mint ahogy más állatokat, pl. birkákat, disz­nókat, kutyákat is. Az állattar­tás kultúrája így szelte át a ten­gereket. A ciprusi ásatásokig az egyiptomiakat tartották a macskák megszelídítőinek és tisztelői­nek. Bastet istennőt, aki az éle­tet adó nap melegét, hatalmát jelképezte, macskafejjel ábrá­zolták. A Nílus mentén a macs­kákat az otthon védelmezőiként tisztelték, és már négyezer évvel ezelőtt is tenyésztették.