Jelenlegi hely

A száj, a garat és a nyelőcső betegségei

A szájgyulladás.

A szájgyulladás oktana többféle lehet. Fizikai okok: sérülés, idegen tárgy, fogkő, vegyszerek. Fertőzések: baktériumok, ritkábban gombák (szájpenész). Egyéb okok: vesebetegség, autoimmun eredet, daganatok.

Tünetek. Étvágytalanság, nyálzás, szájszag, elváltozások a száj nyálkahártyáján.

Gyógykezelés. Az ok kiderítése és megszüntetése. Szájöblítés, ecsetelés, fogkezelés. Súlyos esetekben antibiotikumok. Diéta, pépes, folyékony eleség.

Garat- és mandulagyulladás.

A torok és a mandulák gyulladása gyakori és többnyire együtt fordul elő. A betegségre hajlamosít az ellenálló képesség általános csökkenése vagy a szervet érő hideg (hideg víz, levegő), a gyulladást pedig az elszaporodó és a mélyebb szövetekbe hatoló baktériumok idézik elő. Heveny esetben a beteg lázas, nem eszik, bágyadt, torka, mandulái kipirultak, esetleg kimaródások, felrakódások észlelhetők azokon. A macskáknak könnyen nyelhető, folyékony eleséget kell nyújtani. A torokmandulák ecsetelése, öblítése hasznos lehet, súlyos esetekben antibiotikumos terápia válik szükségessé.

A nyelés zavara.

A táplálék lenyelését megnehezíti vagy akadályozza a garat fájdalmas gyulladása, vizenyős beszűrődése. A garat izomzatának bénulása (veszettség) miatt a macska a falatot nem képes lenyelni. Ha fel is vette, megrágta, kiesik a szájából. A nyelési zavar további oka a nyelőcső működészavara, izomzatának bénulása, a szerv kitágulása, eltömődése következtében.

Nyelőcsőtágulat.

A szerv örökletes vagy szerzett megbetegedése. A szerzett kórforma lehet ismeretlen eredetű. Másodlagosan a nyelőcsőszűkület lefűződés előtti szakaszában következik be, mert a falat tovahaladásának akadályozása miatt a nyelőcsőszakaszt az ott pangó, felhalmozódó eleségrészek feszítik, ezért az kitágul.

Nyelőcső-eltömődés.

Előállhat csontdarab vagy más tárgy lenyelése és a nyelőcsőben való elakadása, beékelődése következtében.

Nyelőcső-lefűződés.

A betegség veleszületett.

Tünetek: A nyelőcsövön az étel nem tud a gyomorba kerülni, felhalmozódik a kitágult nyelőcsőszakaszban, majd egy idő után a macska azt felöklendezi. Nincs szó hányásról, bár a jelenségek igen hasonlatosak, mivel nem a gyomor tartalma kerül a külvilágra, a felöklendezett anyag nem savas kémhatású, jelezvén a gyomorsósav hiányát. A beteg macska állandóan éhes, a megszűkült nyelőcsőszakaszon jobbára csak folyadék tud átkerülni, lesoványodott, ha fiatal, fejlődésében visszamaradt, csenevész. A felöklendezett tartalmat az éhes állat újra és újra megeszi, hogy éhségét csillapítsa. Mindez önmagában is bizonyítéka annak, hogy nem lehet a tünetek (hányás) hátterében valamilyen gyomor-bél megbetegedés. A diagnózis megerősítésére nyelőcsőszonda levezetésére van szükség. A szonda a kitágult szakaszon feltűnően könnyen, minden ellenállás nélkül átszalad, majd egy adott helyen elakad. Röntgenvizsgálattal, kontrasztanyag lenyeletése után kirajzolódik a nyelőcsőtágulat, valamint a szűkület és a lefűződés lokalizációja.

Gyógykezelés. A nyelőcső-lefűződést műtéttel ugyan fel lehet szabadítani, de a tágulat műtéttel való megoldása nem lehetséges. Ennek következtében a gyógyulás kilátásai, bármi okozta a nyelőcső kitágulását, nem kedvezőek.