Jelenlegi hely

Örökletes és veleszületett betegségek a gyakorló állatorvos szemével

Mint gyakorló állatorvos, naponta jó néhány macskával találkozom. Számos esetben látok olyan betegségeket és bántalmakat, amelyek megfelelőbb tenyésztési előzményekkel elkerülhetőek lehetnének. Ezek közül a betegségek közül számos veleszületett. Először is tisztázandó, hogy számos veleszületett bántalom nem öröklődő és az örökletes betegségek sem minden esetben veleszületettek (azaz csak az élet folyamán később lesznek felismerhetőek). A veleszületett bántalmak olyan strukturális, szervi és működésbeli rendellenességek, amelyek már a születés pillanatában felismerhetőek. Néhány öröklődő rendellenesség nem veleszületett, mert a megszületéskor még nem ismerhetőek fel. Más szempontból az örökletes rendellenességek két csoportra oszthatóak, a spontán és a szelekciós rendellenességekre. A spontán (véletlen) rendellenességek spontán mutációk (a genetikai anyag hirtelen megváltozása) következményei. Ezek váratlanul és bármikor felléphetnek egy tenyészetben. A szelekciós rendellenességek a szervek, szervrendszerek felépítésében és működésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket a célzott (szelektív) tenyésztői munka során előnyben részesítünk, sőt sokszor mindenekfelett ennek az elérésére tenyésztünk. Ezek a hibák gyakran olyan tulajdonságok is lehetnek, amelyek egyes fajtáknál kívánatosak, sőt a legszélsőségesebb esetben fajtajellegnek minősülnek, más fajtáknál ezzel ellentétben súlyos defektusnak számítanak. Ezeknek a defektusoknak a megjelenéséhez hozzájárulnak az emberek, a korok és a divatok. Az állatorvosok felelősége óriási lehet, gondoljunk csak az egyes korrekciós műtétekre (etikátlan pl. a rejtettheréjűség esetén a here vagy herék lehúzását célzó műtét, a bántalom ugyanis örökletes). A genetikai rendellenességek eltüntetését műtéti úton és a genetikailag súlyosan terhelt macskák továbbtenyésztését külföldön nemzetközi szabályok tiltják. A macskadivatot, csakúgy, mint a ruhadivatot, sokszor nem racionális okok mozgatják. A macskadivat szokásainak engedelmeskedve számos tenyésztő járul hozzá olyan egyedek megszületéséhez, amelyek szinte már csaknem torzszülöttnek számítanak. A macskaszaporítók (egyes esetekben már szinte szószerinti macskagyárakról beszélhetünk) sokszor felelőtlenül és nem eléggé előretekintően járultak hozzá az egyes rendellenességek gyakoribb megjelenéséhez. Mindezek miatt a legtöbb állatorvos lebeszéli az ilyen genetikailag terhelt macskák tulajdonosait azok továbbszaporításáról. Azonban meg kell jegyezni, jó néhány rendellenesség nem ilyen súlyos, esetleg egyszerű műtéttel korrigálható, vagy legszerencsésebb esetben spontán eltűnik a tenyészetből. Az állatorvosok ezért hívják fel a tenyésztők figyelmét egyes esetekben a szükséges tenyésztéshigiéniai lépések megtételére (ez jelentheti bizonyos egyedek tenyésztésből való kizárását is).