Jelenlegi hely

Mindig talpra esik a macska?

Mindenki ismeri a macskák bámulatos egyensúlyérzékét. Nagyon könnyen sétálnak a macskák a háztetőkön, a hosszú kerítések tetején, ugranak fel viszonylag magas szekrényekre nagy biztonsággal és szinte művészként érkeznek talpra még magas helyekről is. A magyarázat abban rejlik, hogy a macskák izmai elképesztően reagálnak az állat érzékszerveiből (szeméből és a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyszervből) az agy közvetítésével érkező, hihetetlenül érzékeny ingerekre. Miközben a macska lefelé zuhan a levegőben, szeme és belső fülének egyensúlyszerve folyamatosan informálják agyát a fejének a földhöz viszonyított helyzetéről. Mihelyt a macska fejének helyzete valamilyen okból, például az esési sebesség növekedésének következtében megváltozik, ez hatást gyakorol a belső fülben lévő egyensúlyszervre. Az egyensúlyszervben lévő kristályok és folyadék elmozdul, ezt a tapintó szőrök érzékelik. Az agy ezredmásodpercek alatt fogja fel a jelzést és az idegrendszeren át nagyon gyorsan küld parancsot a fejnek, hogy a talajhoz képest merőlegesen helyezkedjék. A test többi része igazodik a fejhez, végül a macska tökéletesen felkészült testtartásban ér földet. Ez az esési mechanizmus már az újszülött kiscicáknál is teljesen kifejlett, de mivel még a néhány napos cicák szeme még nem teljesen nyílt ki, nem látnak. A tökéletes egyensúlyozáshoz pedig elengedhetetlen a szem és a belső fül üzeneteinek a kombinációja, tehát a kölykök igazodóreflexe még nem működik. A reflex miatt az igen magas épületekből kizuhanó macskák nem szenvednek óriási és mindig életveszélyes károsodásokat. Általánosságban a sérülések annál súlyosabbak, minél magasabbról esnek ki az állatok. Ez a szabály a hetedik emeletig érvényes. Ha ennél magasabbról zuhannak a cicák, az esés utáni sérülések, törések és halálos sérülések aránya közelítőleg ugyanannyi. Ennek oka az, hogy ötemeletnyi zuhanás után az átlagos testtömegű macska eléri a zuhanási sebesség maximumát. Ezután a macska belső fülében elhelyezkedő egyensúlyszervét már nem befolyásolja a sebesség növekedése. A macska ellazítja testét, kinyújtja lábát, így kihasználja a lehető legnagyobb légellenállást (vitorlázik). Az ellazított végtagokat kevésbé fenyegeti a törés veszélye. Természetesen ez a törvényszerűség azért csak bizonyos határokig érvényes, a nagyon magasról kiesett macskák ugyanúgy életveszélyben vannak, mint az emberek. Azonban, bármilyen furcsának hangzik, egy tízedik emeleti ablakpárkányból vagy tetőről lezuhanó cicát általában sokkal csekélyebb baj éri, mint a harmadik emeletről lepottyanót. A leggyakoribb sérülések a macskák esése után a különböző törések (pl. végtagok törései, nagyon gyakran az alsó állkapocs törése), a belső szervek sérülései (pl. a vizelettel teli húgyhólyag vagy a lép szétrepedése), valamint a talajtól függően nyílt sérülések és horzsolások. A balesetek után az elsődleges feladat a shocktalanítás, valamint a nyugalom biztosítása.