Jelenlegi hely

Macskatenyésztési alapfogalmak

A macska háziasítása Elő-Ázsiában kezdődött az ókorban. A macskák fontos szerepet töltöttek be az ókori Egyiptomban is. Bár a főníciaiak már korán vittek macskákat Itáliába, ahonnan lassacskán Európaszerte elterjedtek, sőt Angliába is eljutottak már a tizedik században, a szelektív macskatenyésztés, valamint a törzskönyvezés gondolata csupán a tizenkilencedik században merült fel. Ma már a házimacska (Felis catus) fajnak száznál is több fajtáját és változatait ismerik el hivatalosan világszerte, amelyet öt fő kategóriára oszthatunk: hosszúszőrű perzsamacskák, egyéb hosszúszőrűek, európai (brit) rövidszőrűek, amerikai rövidszőrűek és kelet-sziámi rövidszőrűek. Bár akad közöttük néhány ún. természetes vagy eredetileg a világ valamely meghatározott táján őshonos fajta, nagy többségük hosszú, gondosan megtervezett tenyésztőprogram eredménye, amely az átlagos keverékmacskák legkiválóbb egyedeinek szelektálásával kezdődött. Néhány fajta egyes almokban váratlanul felbukkanó genetikai mutációkból ered. Hogy az ún. nemes cicáknak ilyen széles választékát alig több, mint száz év alatt sikerült kitenyészteni, az a macska aránylag rövid ideig tartó vemhességének, gyors ivarérésének és a gyakorta nagy létszámú almoknak köszönhető. Manapság az egyesületekbe tömörült macskatenyésztők határozzák meg az ún. pedigrés macskák fajtaszabványait és törzskönyvezik a kölyköket. A tenyésztés az öröklődés törvényszerűségeitől függ. Az állatok minden egyes sejtje magában foglalja a kromoszómáknak nevezett struktúrát. A kromoszómák fonalszerű képletek, amelyek ún. génekből állnak. Minden gén a test valamely parányi részletét határozza meg (pl. szem, szőrzet színe, stb.). A gének meghatározott sorrendben helyezkednek el a kromoszómákban. A házimacska sejtmagjai harmincnyolc kromoszómát tartalmaznak, amelyek tizenkilenc párba rendeződnek. Ezekből tizennyolc pár lényegében azonos, az ún. nemi tulajdonságokat hordozó kromoszómapár azonban kissé eltér a többitől. Ez a kromoszómapár határozza meg az ivadék nemét (a nőstények ivari kromoszómapárjának jelölése XX, a kandúroké XY). Az alomban minden macskakölyök egyenlő arányban örököl géneket mind az apától, mind az anyától, de az öröklött gének mindegyiküknél enyhén eltérő rendben helyezkednek el a kromoszómákban, ez az elrendeződés pedig megszabja a kölykök sajátos egyéniségét.