Jelenlegi hely

A macska nem kis kutya, etológiai szempontból sem

Dr. Csányi Vilmos etológus professzor a hazai emberi és állati viselkedés kutatásának úttörője, az ELTE Etológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, számos tudományos szervezet és folyóirat szerkesztőbizottságának vezetőségi tagja. Nagyszámú könyve, tudományos publikációja és sok népszerű tudományos írása jelent meg az etológia, a magatartás-genetika, az evolúciós rendszerelmélet, az állatok tanulása, vadász- és szerelmi szokásai témakörökben. Belvárosi lakásán beszélgettem vele a macskák etológiájáról.

-Szociális állatok a macskák?

-A macskák nem annyira szociális állatok, mint a kutyák! Önállóbbak! A macskák egyedül is szeretnek játszani, bár kétségtelen, ha felkínálják nekik, szívesen játszanak gazdájukkal. A macska-ember viszony inkább anya-gyerek, mintsem társas viszonyhoz hasonlítható. Az állat ellátást vár, ezt viszonozza a gondoskodásra felszólító jelekkel, pl. hagyja magát dögönyözni, dorombol és dörgölőzik a gazdájához. Talán ezek a különbségek a kutya és a macska között annak is betudhatóak, hogy a kutyát 130000 éve háziasították, a macskát csak néhány ezer éve. Egy átlagos kutya csaknem 50 szót megért, a macska csak néhányat, pl. cicc-cicc, sicc, stb. De ennek ellenére az ember által tartott kedvencállatok közül a macska a kutya után a legértelmesebb társ. A macskák köszönnek például, ha aznap először látják gazdájukat. Összességében a macska inkább kiváltja a gondoskodást, gondozói magatartást indukál, ezért is van az szerintem, hogy a macskatartók többsége nő.

-Van a macskáknak territóriumuk?

-Nekik inkább időbeli territóriumuk van, ellentétben a kutyákkal, akiknél ez a terület állandó. Tehát az általuk ellenőrzött területet több állat is használhatja, de különböző időben. Azonos időben azonban védik a territóriumukat, a kandúrok kipofozzák egymást még az ember felügyelete alatt is. Ez az időbeli territoriális viselkedés a háziasított és a vadmacska által felhasználható terület nagysága miatt alakult ki, a házimacskák szinte túlzsúfolt helyen élnek a vadon élőekhez képest.

-Van a macskáknak napi programja?

-A macska önálló lény, nála nem beszélhetünk ún. rítusokról. Azonban a reggeli séta minden nap megszokott jelenség, én úgy mondom, hogy kihasználják a territóriumukat. A macskák időre akarnak dolgokat csinálni, leginkább enni és játszani, pl. a macskatápos zacskó zörgése már hívó jellé válik náluk.

-Igaz, hogy inkább a házhoz, területhez ragaszkodik a macska, mintsem az emberhez?

-Semmiképpen sem beszélhetünk náluk olyan kötődésről, mint a kutya esetében.

-A macskák is félnek a tükörképüktől?

-Ugyanúgy, mint a kutyák, azonban nagyon hosszadalmas, kölyökkorban kezdődő tanítás után ez már nem kifejezett. Érdekes, ha a tükörben megjelenik valami a háttérben, ami felkelti a figyelmüket, akkor szinte rögtön hátra fordulnak és az igazit keresik, a tükörkép nem is érdekes. Ez azonban hosszú tanulási folyamat eredménye, a macskának valószínűleg nincs öntudata, nem ismeri fel magát.

-Mi annak az oka, hogy egyes macskák egyszerűen nem nevelhetőek szobatisztaságra?

-A macskának is megvan az a szokása, mint a vadállatoknak, hogy nem piszkit a vackába. Ha ez az ún. vacokfogalom megszűnik, pl. nem cserélnek elég gyakran almot, behatol valaki, elfoglalja a territóriumát, akkor jön a meglepetés, a hosszú ideje szobatiszta macskánk egyszer csak mindenhová odacsinál. Elmondok egy érdekes történetet: Egy ismerősünknek volt egy macskája, amit egyszerűen nem tudott szobatisztaságra nevelni. Miután az öreg macska eltávozott, nagyon alaposan kitakarítottak és fertőtlenítettek és egy hónap után új, fiatal macskát kaptak. Az új macska kiszagolta, hogy hova piszkított az elődje és ő is folyamatosan ezekre a helyekre piszkított, sohasem lett szobatiszta. Ez azonban extrém példa, a macska még az emberi WC használatára is megtanítható, ha megfelelő deszkát tesznek a WC kagylóra.

-A kutya vagy a macska szaglása jobb?

-Mind a két állatfaj szaglása kiváló. A vadmacskák territóriumuk határát vizeletükkel jelölik meg.

-Alapkérdés, hogy milyen módon szoktatható a macska a kutyához?

-Ha kiskoruktól együtt nőnek fel, mindenképpen jól tarthatóak együtt. A probléma akkor van, ha egy világéletében macskagyűlölő kutyához akarunk macskát hozni. Ez a próbálkozás általában kudarccal jár. Mivel a kutya alapvetően állandó territóriumi állat, olyan eset is előfordul, hogy otthon nem bántja a macskát, azonban valahol messze a megszokott helytől akár meg is ölheti. Azonban a kutya-macska barátság alapvetően a gazdán múlik. Az alapfeltétel, hogy mindkét állatnak legyen megfelelő, biztonságos vacka, azaz menedékhelye, ahol elbújhat.

-Megfigyelhető az a macskáknál, hogy egy idő után hasonlítani kezdenek gazdájukra?

-Semmiképpen sem olyan mértékben, mint a kutyáknál.

-Hogyan védheti meg magát egy macska a kutyától?

-Nehezen. Azonban elmondok egy érdekes szociális viselkedésformát: Gyermekkoromban az öcsémmel sokat birkóztunk, de csak játékból. A macskánk a két összebújó gyereknél védelmet érzékelt, ez szociális relációt alakított ki benne, mindig hozzánk bújt ilyenkor. A félelem és az életveszély is tudatosul a macskákban, érzékelik ezt pl. a kutyákkal szemben. A kutyáknak a szaglásuk kiváló, de a látásuk nem olyan jó, inkább a mozgó dolgok, pl. a menekülő macska izgatja őket. Így a nagy kandúr, amelyik nem fut el a kutya elől, hanem fúj rá és karmait feltartja, jobban védett helyzetben érezheti magát és ezt a viselkedésformát meg is tanulja.

-Befejeződött már a macska háziasításának folyamata?

-Az állandóan zárt helyen tartott különleges fajtáké egészen biztosan, de a szabad macskák számára talán még nem ért véget ez a folyamat. Érdekes, hogy a sok vidéki kóbor macska miatt a házimacskák állandóan kereszteződnek a vadmacskákkal, ez mintegy vérfrissítés jellegű. A vadmacskák közül kiszelektálódik a szelídebb, a házimacska populációba viszont mindig új vadgének jönnek be.

-Köszönjük a beszélgetést.