Jelenlegi hely

A külső paraziták okozta fertőző betegségek

Milyen külső jelei vannak a macskák fontosabb fertőző betegségeinek, amit a tulajdonos is észrevehet?

A külső paraziták okozta fertőző betegségek

 

A paraziták okozta betegségeket férgek, véglények és ízeltlábúak által okozott betegségekre oszthatjuk.

A rühösséget 0,2-0,7 mm nagyságú, hosszant ovális, zsákszerű rühatkák okozzák. A testük elülső részén látható a fej, amelyet a szájszervek és a tapogatók alkotnak. Lábaik utolsó ízén sörkék vannak. Élettartamuk a gazdán néhány hét. Rossz kondícióban lévő macskáknál a Notoedres cati okozza a fejrühösséget. A fülek szélén fellépő bőrelváltozás a fej és a nyak egyre nagyobb részére terjed át, esetleg a mancsokon és a faroktőnél is észlelhető. A szőrzet kihullik, a bőr megvastagszik, ráncokat vet, felületét pörk borítja. A vakaródzás szembetűnő. Gyakoriak a vérzések és a másodlagos bakteriális bőrfertőzések. A fülrühösséget az Otodectes cynotis okozza. Az állat nyugtalan, a fejét rázza, ferdén tartja, külső hallójárat-gyulladás alakul ki, a fülzsír termelődése fokozódik. Ritkán a fülek tövénél, a fülek előtt és egyéb testrészeken is megfigyelhető bőrgyulladás és szőrhullás.

A bolhák a macskák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan macska, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák, mint köztigazdák vagy a kórokozók hordozói is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a macskáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a macskabolha (Ctenocephalides felis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok. Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a macska néha vakaródzik. Súlyos esetben a jellegzetes bolhaekcéma esetén nagy területre kiterjedő bőrgyulladás látható a fejen, nyakon, a háton, a gerinc mellett és a combokon, ami gyakori mosakodással jár. Az állatok esetleg testüket harapdálják, dörzsölik. Az elváltozott területen néhány mm átmérőjű, körülírt bőrpír, hólyagocskák, majd vöröses-barna pörkök keletkeznek. Nagyon jelentős kártétele még a macskabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a macskák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezen kívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos (pl. samlonellosis) betegség mechanikus hordozói is.

A kullancsok a szabadba kijáró macskák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok kb. 1/2 cm hosszúak, feji részből és testből állnak, a feji részt alapi rész, két tapogató, a köztük elhelyezkedő szipóka alkotja, 4 pár végtagjuk van. Testtömegük a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokban több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kijáró macskákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői. Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliosis-nak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska is fogékony lehet.

A szőrtetvek sárgás színű, szárnyatlan, 1 mm hosszú, lapított testű, állandóan a gazdán tartózkodó, ízeltlábú élősködők. Életük mindössze 1-5 hónapig tart. Hámtörmelékkel, szövetnedvvel és vérrel táplálkoznak. A serkéknek nevezett petéket a nőstények egyesével, a szőrszálak tövéhez a bőrhöz közeli részekre ragasztják. Néhány nap alatt kikelnek a kifejlett szőrtetvekhez hasonló, de azoknál kisebb nimfák, amelyek háromszori vedléssel érik el teljes fejlettségüket. A tetvek átlagos fejlődési ideje kb. három-hat hét. A tetvek közül macskák fajspecifikus szőrtetve a Felicola subrostratus. A macskák szőrtetvei főleg a rosszul táplált, csökkent ellenálló képességű (esetleg fiatal vagy idős), hosszú szőrű falusi macskákon találhatóak meg. Leginkább a nagyon fiatal vagy idős, beteg állatokon szaporodnak el, főleg a fejen, nyakon és a háton. Leggyakrabban közvetlen érintkezés során kerülnek az anyáról az újszülöttekre vagy egyik állatról a másikra, esetleg ragályfogó tárgyakkal (pl. fésű, kefe, takaró, stb.) jutnak a gazdaállatra. Az enyhe fertőzés legtöbbször észrevétlen marad. Ha azonban a szőrtetvek tömegesen vannak jelen, a macskák nyugtalanok, nyaldossák, harapdálják, vakarják és dörzsölik magukat. A szőrzet megritkulhat, a bőrön gyulladásra utaló tünetek mutatkoznak. Az enyhe fokú fertőzöttséget a szőrzet alapos átvizsgálásával (főleg a rejtett testrészeken, pl. fül mögött, herezacskó körül, stb.), kézi nagyítóval lehet megállapítani. Esetleg szőrmintát gyűjtünk, amit mikroszkóp alatt vizsgálunk.