Jelenlegi hely

A hasnyálmirigy betegségei

A hasnyálmirigy külső és belső kiválasztású szerv. A szerv termeli a hasnyálat a külső elválasztási feladata során, a hasnyál a vékonybélbe áramlik, és a bélemésztés legfontosabb anyagait tartalmazza; a hasnyál hidrogén-karbonátja semlegesíti a gyomorsósavat és biztosítja a bél bizonyos részében az alkalikus kémhatást, amely az emésztőenzimek működéséhez szükséges. Az amiláz a keményítő, a lipáz a zsírok bontását végzi és aktív állapotban vannak jelen a hasnyálban, a fehérjebontók ezzel szemben inaktívak, hogy a hasnyálmirigy önemésztődése ne következzen be. A fehérjebontókhoz tartozik a kimotripszin, a tripszin, a karbopeptidáz és az elasztáz.

A külső hasnyálmirigy-működés elégtelensége (exokrin pancreasinsufficiencia: EPI) annyit jelent, hogy a hasnyálmirigy enzimek, valamint a hidrogén-karbonátban gazdag hasnyál termelése csökken, illetőleg az enzimek aktivitása nem elegendő a vékonybélbeli emésztőfolyamatok zavartalanságának biztosításához. Az EPI a bélemésztési zavarok leggyakoribb oka. Morfológiai EPI-ről beszélünk, ha a hasnyálmirigy 80-90%-a a hasnyál termelésre alkalmatlanná vált. Funkcionális EPI esetén az enzimek aktivitása nem elegendő az emésztési folyamatok ellátására. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás enzimatikus önemésztődés miatt jön létre. Tulajdonképpeni kiváltó okát nem ismerjük, a másodlagos (hajlamosító) tényezők között többek közt az elhízás, a túl zsíros ételek, a hasnyálmirigy-vezeték elzáródása, toxikózisok, fertőzések, immunológiai kórformák gyanúja szerepel. Az idült hasnyálmirigy-gyulladás macskákban ritkábban okoz EPI-t. Gyakori viszont, hogy ilyenkor a szerv endokrin zavara miatt cukorbetegség is bekövetkezik.

Az EPI klinikuma. A macskák sokszor azért kerülnek állatorvoshoz, mert sokat esznek és ennek ellenére fogynak, soványak és bélsaruk feltűnően nagy mennyiségű. A macskák bélsara világos színű, lágy, bűzös és emésztetlen tápanyagrészeket lehet abban felismerni. Ha zsírban gazdag eleséget fogyasztanak el, a zsír a bélsaruk egész felületét bevonja, az olajosan csillog (steatorrhea). Esetenként időnként kiújuló, vízszerű hasmenés is mutatkozik. Sokszor a lesoványodás szinte drámai mértékű lehet, a fiatalok növekedésükben visszamaradnak. Hányás, bélgázok ürítése, bélsárevés és bő vizelés tartozhat még a tünetek közé. A laboratóriumi vizsgálatok elvégzésének főleg akkor van értelme, amikor a betegség még nem nagyon súlyos és még csak gyanúja merült fel. A bizonytalan tünetekkel járó esetek kórhatározása sok nehézséget okoz; a diagnózist laboreljárásokkal lehet elősegíteni. A bélsárvizsgálat során a tápanyagok emésztetlen részeinek mikroszkópos kimutatása, a steatorrhea, valamint a kimotripszinaktivitás csökkenése erősíti az EPI gyanúját. A kimotripszinvizsgálat szűrővizsgálatra (screeningelésre) is ajánlható. A vérvizsgálat lényege bizonyos, hasnyálmirigy-betegségekben változásokat mutató plazmaparaméterek mérése, a vérplazma vizsgálata indokolt továbbá akkor is, amikor hasnyálmirigyfunkciós tesztek végzésére kerül sor. A vérplazma-paraméterek közül az EPI megállapításához hasznos információkkal járul a koleszterin- és még inkább a TLI-(trypsin-like-immunoreactivity-)-szintek megállapítása. A hasnyálmirigy működésének vizsgálatára megfelel a lipidterheléses teszt, a legmegbízhatóbb tájékoztatást a ceruloidstimulációs módszer adja. Az egyes eljárások diagnosztikai értéke különböző, egyetlen módszer sem ad egymagában biztos támpontot az EPI gyanújának kizárására vagy alátámasztására.

Gyógykezelés. Az EPI-ben szenvedő macskákat könnyen emészthető, zsír- és rostszegény eleségen (diétás állatorvosi tápok) kell tartani. Eredményesen lehet kezelni azokat gyógyszeres enzimszubsztitúcióval. Gazdaságosabb megoldást jelent vágóhídi, friss hasnyálmirigy használata. A bélbaktériumok elszaporodása ellen 14 napos, szájon át történő antibiotikum kúra indokolt.