Jelenlegi hely

Fedett és nyílt törések

Fedett törések esetén a csont folytonossághiányát érintetlen bőr borítja. A nyílt törések területén bőrsebet találunk, ami kapcsolatban van valamelyik törési véggel. Nem teljes törés esetén a csont tengelye megváltozhat, folytonossága nem teljesen szakad meg, a testrész vázát alkotó csont hossza nem változik. Ezt a törésformát (zöldgallytörés) fiatal állatokban találjuk, amelyeknek csontszövete viszonylag rugalmas, a csonthártya vastag.

A csonttöréseket a törésvonalak anatómi­ai helyeződése szerint is feloszthatjuk. Ennek alapján megkülönböztetünk haránt, ferde, spirál-, szilánkos és darabos töréseket.

Tünetek. A csonttörést általános tünetek is kísérhetik. Ezek leggyakrabban shockra, belső vérzésre vagy hólyagrepedésre utalnak. A helyi tünetek közül a csontrecsegés a legfontosabb, önmagában is kórjelző értékű. A kisebb, mélyebben helyeződő csontfregment recsegése esetleg csak hallgató (fonendoszkóp) segítségével ismerhető fel. A rendellenes elmozdulás és elmozdíthatóság nem feltétlenül kórjelző értékű tünet, mert a törésen kívül más kórképekben (álízület) is előfordul. Az alaki elváltozások a törési végek elmozdulása, a keletkező vérömleny, a helyi keringési zavar és a gyulladásos jelenségek miatt alakulnak ki.

A részletes klinikai adatok birtokában elvégzett röntgenvizsgálat a csonttörésről újabb információkat szolgáltat.

Kórjóslat. A kisállatok végtagcsonttörései esetén általában kedvező. Az ízületbe terjedő vagy ízülethez közeli prognózisa funkcionális értelemben kétes vagy kedvezőtlen.

Gyógykezelés. A kisállatok végtagcsonttöréseinek gyógyulása történhet spontán, konzervatív kezelés hatására és csontegyesítés segítségével. Spontán töréskezelésre a kisállat-gyakorlatban akkor kerül sor, ha az adott szakmai és műszerezettségi feltételekkel beavatkozás nem lehetséges. A szakember szerepe ez esetben a spontán gyógyulás lehetőségének felismerésében és a gyógyulás legkedvezőbb feltételeinek elősegítésében vagy megteremtésében rejlik. A spontán törésgyógyulás alkalmával a törési végek helyreigazítása nem tökéletes. A törésvégek egymás mellé csúszhatnak, hossztengelyük a csont eredeti tengelyétől eltérő szöget zárhat be, alsó törési vég a végtagcsont hossztengelye körül a felsőhöz viszonyítottan elfordulhat. Tapasztalat, hogy a törésvégek összecsúszása és enyhe szögbe törése gyógyulás után nem okoz mozgászavart. Az így keletkező anatómiai és funkcionális változásokhoz az állat a váll-, a könyök, illetve a csípő-, a térd- és a csánkízület nyújtásával teljes mértékben képes alkalmazkodni. A konzervatív töréskezelés lényege a csontrészek lehető legpontosabb helyreigazítása és lehető legszilárdabb helyben tartása. Külső rögzítés felhelyezése előtt az adott területén a bőrt a műtéthez szokásos módon előkészítik. A műtéti csontegyesítés a törött csontok közvetlen feltárásával történik. A velőüreg-szegelés, a fémlemezes rögzítés különleges műtéti ismereteket és csontsebészeti műszereket, eszközöket igényel