Jelenlegi hely

Epilepszia

Az epilepszia az agy olyan működészavara (az agy neuronjainak pillanatszerű kisülése), amelynek következtében ismétlődő, rendszerint rángógörcsökben megnyilvánuló rohamok jelentkeznek tudatzavar vagy tudatvesztés kíséretében. Kialakulhat e kórkép az agyvelő morfológiai elváltozása nélkül, máskor oka az agykéreg elváltozása (gyulladás, elfajulás, daganat, ütés, rázkódás utóbántalma, stb.), a kórboncolás vagy a szövettani vizsgálat alapján deríthető fel (tüneti, szerzett epilepszia). Az epilepszia legenyhébb formája a néhány másodpercig tartó tudatzavar, kis roham. A macska réveteg, enyhén bódult, a környezetére nem reagál. Más esetben az állat tevékenységét, pl. az evést hirtelen abbahagyja, fejét feltartva rövid ideig a levegőbe kapkod, mintha legyekre vadászna. A nagy roham a jellegzetes tünetcsoport. Rendszerint három elkülöníthető részből áll. A roham bevezető szakaszában az állat tekintete ijedt, elbújik vagy esetleg gazdája védelmét keresi. A roham azzal indul, hogy a macska teste megmerevedik, belégzését visszatartja, majd rendszerint hangadás kíséretében elvágódik, fejét hátra, lábait előre, illetve hátra kifeszíti, pupillái tágak, majd ismétlődő úszó-kúszó mozgásokat végez. Önkéntelen vizelet- és bélsárürítés is gyakori. A rágóizmok ismétlődő rángógörcse nyelvsérülést okoz és a szájüregben a nyál habbá verődik. A roham rendszerint 1-2 percig tart. A roham utáni szakaszban aluszékonyság, fokozott érzékenység, étvágy- és szomjúság-fokozódás, esetleg mozgás- és látászavar jelentkezik. Máskor a roham után feltűnően rövid idő múlva a macska teljesen tünetmentes. A Jackson-féle roham jellegzetessége, hogy a rángógörcs mindig azonos izmokban kezdődik, majd az egész testre kiterjed. A betegség legsúlyosabb formája a görcsrohamok sorozata. Jellemzője, hogy a rohamok közötti időtartamok mindinkább rövidülnek és ha az állat nem részesül hatásos gyógykezelésben, rövid időn belül elpusztul.

Kórhatározás. Az epilepszia és az epileptoid (tüneti) görcsroham elkülönítése a legfontosabb feladat. A kórelőzmény, az általános és a részletes klinikai és idegrendszeri vizsgálat, a laboratóriumi és műszeres kiegészítő vizsgálatok adatai nélkülözhetetlenek. Az epilepsziás görcsös állapot kialakulási körülményeinek, időtartamának, a rohamok gyakoriságának, az ún. rohamnapló adatainak megismerése alapvető. A fiatal és növen­dék állatokban a veleszületett agybántalmak, az idősebbekben az agykoponya térszűkítő folyamatai is okozhatják a görcskészséget. A trauma lehetőségének kizárása, a körülírt és az egész testre kiterjedő görcs elkülönítése, a görcsök közötti időszakokban mutatkozó tünetek megismerése nagyon fon­tos. A valódi epilepszia 1-5 éves, fajtatiszta macskákban generalizált görcs megjelenésében nyilvánul meg. Az idegrendszer fizikális, műszeres (elektroencefalográfos=EEG) és laboratóriumi (agyfolyadék-) vizsgálata irányadó. A genetikai hiba (szülőkben és testvérekben való megléte) is gyakran megtalálható. A kandúrokban gyakoribb. A baktériumos eredetű agy- és agyburokgyulladás rendszerint közvetlen ráterjedés következtében jön létre. Az orr és melléküregei, a külső- és középfül, valamint a belső szemgyulladásos folyamatai ezért veszélyesek.

A klinikai kiegészítő vizsgálatokból a vér toxikológiai vizsgálata, a máj, a vese működészavarának laboratóriumi lelete, a specifikus ellenanyagok (toxoplasmosis) kimutatása ugyanúgy értékes adatokat szolgáltat, mint a vérkeringési, a légző-, valamint a húgyszervek részletes klinikai vizsgálata. Az epileptoid roham tartós vagy rendszertelen, időszakos agyi izgalom következménye. Hasonlót az elektromos áram egészséges állatban is kiválthat. A veleszületett agyvelő-vízkór már az élet első 3-6 hónapjában általában szembetűnő koponya elődomborodást okoz.

Gyógykezelés. A roham kialakulása ese­tén azonnali görcsgátló gyógykezelés szükséges. Gondoskodnunk kell arról, hogy az állat magában és a környezetében ne tegyen kárt. Nyelve hátra, a gégébe csúszva fulladást okozhat. Feljegyzésekkel (rohamnapló vezetésével) az epilepszia szabályos ciklusokban jelentkező rohama előre jelezhető, ami a várható roham előtt néhány nappal (ivarzás, terhelés) megkezdve preventív görcsvédő gyógykezelést indokol. Az epilepszia legáltalánosabban használt gyógyszere a Sevenal, a Diphedan és a Seduxen. A hatásos antiepileptikum alkalmazásának megválasztásához gyakran nem nélkülözhető az elektroencefalográfos (EEG) vizsgálat sem. Ez nemcsak az epilepszia meglétét vagy kizárását segítheti, hanem a rohamtípus meghatározását is lehetővé teheti. Mivel a felhasználandó epilepsziaellenes gyógyszerek humán célra gyártottak, az állatorvosi gyakorlatban a különböző rohamtípusokat általában tapasztalati úton meghatározott gyógyszerekkel szüntetik meg. A nem megfelelő vagy nem megfelelő mennyiségben adagolt gyógyszer egyrészt hatástalan, másrészt csupán mellékhatásai érvényesülhetnek.