Jelenlegi hely

Az agyvelő veleszületett betegségei

Az agyvelő-vízkór macskák leggyakoribb veleszületett bántalma. Az agyvelőfolyadék elvezetési zavara következtében megnövekszik a mennyisége: kitágulnak az agykamrák és sorvad (nem fejlődik ki) az agykéreg, esetleg az agytörzs és a kisagy. A fiatalkori agyvelő-vízkór jellemző tünete az agykoponya megnagyobbodása, a feltűnően magas homlok (vízfejűség). A nagyon ritka, idősebb macskákban előálló agyvelő-vízkórban a koponya alakja nem változik. A betegséggel járó idegrendszeri tünetek változatosak. Gyakori, hogy a betegség tünetei a macskák 4-5 hónapos életkorában válnak többé-kevésbé feltűnővé. A tanulékonyság hiánya sokszor csak nehezen észrevehető, máskor az elbutulás nyilvánvaló. Az intelligencia hiányához agresszív, kiszámíthatatlan viselkedés, görcsök társulhatnak. A betegség javulására nem lehet számítani. A tárolási betegségek veleszületett (öröklött) enzimhiány következményei. A központi idegrendszerben anyagcseretermékek halmozódnak fel, amelyek az idegsejteket károsítják, pusztítják. Tárolási betegségre kell gondolni fiatal, fajtatiszta macskákban más okkal nem magyarázható idegrendszeri tünetek jelentkezésekor, különösen, ha azonos szülőktől származó macskákról van szó, ha azonos alomban több macska betegedett meg. A tárolási betegségek idült lefolyásúak, folyamatosan romló jellegűek és az állatok elhullására vezetnek.

A lissencephalus ritka, öröklődő betegség, amelynek az agykéreg fejletlensége a jellemzője. A betegség tünetei 3 hónapos korban kezdődnek és olyan súlyosak, hogy nem teszik lehetővé a beteg kis macska megtartását.

 

Agyvelőgyulladások és más agyvelőbetegségek

Kórokok. Az agyvelőgyulladások lehetnek vírusos eredetűek, ilyen pl. a veszettség. Gennyesztő baktériumok ráterjedéssel a környező szervekből, valamint a véráram útján, főleg agyvelőgyulladásból kerülnek a központi idegrendszerbe és okoznak agy- és agyhártyagyulladást. Baktériumtoxinok okozzák a tetanusz és a botulizmus idegrendszeri következményeit. Anyagforgalmi eredetű agyvelői tünetek oka lehet a májelégtelenség és a vesebetegség. A fizikális kórokokhoz tartoznak az agyi traumák és a hőguta.

Tünetek. Magatartás- és viselkedési zavarok: személyek, tárgyak, helyek fel nem ismerése, depresszió, érdektelenség, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, dühöngés, aluszékonyság, kényszermozgások, kényszertesttartások, bő vizelés, étvágyfokozódás, -csökkenés. Görcsrohamok, görcsök: az egész izomzatra terjedő vagy rángógörcs. Egyes izmokra korlátozódó görcsök. Eszméletvesztés, kóma. Az agyvelői idegek károsodása: kancsalság, vakság, állkapocslógás, nyelészavar, gégebénulás, garatbénulás, egyensúlyzavar.

Kórhatározás. Annak a meghatározása, hogy az agyvelői tünetek, milyen betegségből származnak, a kórelőzményi adatok, a betegvizsgálat és a lefolyás figyelembevételével lehetséges.

Kezelés, kórjóslat. Az agyvelőgyulladások, akár vírusos, akár baktériumos eredetűek, igen súlyos beszámítás alá esnek, és azokat eredményesen gyógykezelni nem vagy alig lehet. Hasonlóan rosszak a súlyosabb agyi traumák kilátásai is. A szervi elégtelenségből származó, toxikus eredetű agyi elváltozások kezelése és kimenetele az alapbetegség függvénye.

 

Görcsrohamokkal járó betegségek

Az agyvelőgyulladások is járhatnak görcsrohamokkal, az egyik leggyakoribb ilyen jellegű betegség az epilepszia. Macskákban gyakoriak a bizonyos szabályszerűéggel fellépő görcsrohamok. Epilepszia alatt periódikus, visszatérő, hosszabb ideig tartó görcsrohamokat értünk.

A genuin epilepszia öröklött betegség, amely egyes macskafajtákban gyakori. Az első görcsroham általában 1-3 éves macskákban mutatkozik először. A görcsroham súlyos, generalizált típusú.

A szerzett epilepszia többféle kóroktanú lehet. Az agyvelőben gyulladásos vagy más megbetegedésekből gócok maradnak vissza, amelyekből időnként olyan erős ingerületek indulnak ki, hogy epilepsziás görcsrohamokat okoznak. Az első görcs 6 hónapos életkornál korábban nem, egyébként bármikor mutatkozhat.

Gyógykezelés, kimenetel. Az epilepsziás rohamban szenvedő macskának Seduxen a megfelelő gyógyszer. A görcsroham megelőzésére a megfelelő szer állandó vérszintjének a biztosítására van szükség. Ez csak olyan szerrel érhető el, amely nem választódik ki nagyon hamar a szervezetből. Jelen ismereteink szerint tartós kezelésre a fenobarbitál és a primidon alkalmas. Állandó gyógyszerezéssel el lehet érni genuin epilepsziában, hogy a görcsök ne jelentkezzenek, ritkuljanak és ne váljanak gyakoribbá. A kezeletlen macskákban az epilepszia súlyosbodik, a görcsök mind gyakoribbak lesznek, végül a macska állandó görcsei miatt alkalmatlanná válik arra, hogy emberi környezetben éljen.

Görcsrohamok vércukorszint-csökkenés miatt. Kölyök macskákban oka a rossz táplálás, parazitózis miatti leromlás. A görcsök glükózoldat befecskendezésére megszűnnek. Kistestű macskák csak kevés glükogén raktározás ára képesek. Ha hirtelen megnövekszik glükózigényük (stressz, hányás, koplalás, hasmenés), a tartalékokból nem képesek azonnal elegendő glükóz mobilizálására, és vércukorszintjük esik. Inkább fiatal, 2 évesnél nem öregebb macskákban fordul elő. Glükóz adásra a görcskészség elmúlik.

Kalciumhiányos görcsök. Ellési görcsök kistestű, idősebb macskákban szoktak előfordulni az ellés után 1-2 héttel, ha az alom számos, és a kis macskák sok tejet szívnak le anyjuktól. Az anya macska nyugtalan, majd végtagizmaikon, később testszerte rángógörcsök mutatkoznak. A görcskészség több napon át fennáll, és stresszhatásokra váltódik ki.

 

Az egyensúlyozó készülék bántalmai.

Az egyensúlyozó szervek működészavarának leggyakoribb oka macskákban a perifériás belső fül bántalma, amelyet a belső fül gyulladása okoz. A belső fül gyulladása legtöbbször az igen gyakori külsőhallójárat-gyulladás következménye, amely a közép-, majd a belső fülre terjed rá. Megbetegedhet a közép- és ezáltal a belső fül a torokból származó fertőzés miatt is. A betegség az esetek nagyobb részében egyoldali.

A perifériás belső fül károsodásának tünetei: a fej oldaltartása, oldalra dőlés, oldal irányú mozgás és mindez mindig a beteg fül irányában. További gyakori tünet még a szemrezgés. Az egyensúlyozás, a mozgás zavarai a heveny stádiumban súlyosak, később javulnak, mert a macska alkalmazkodik a helyzethez, megtanulja, hogyan kell kivédeni az egyensúlyérzet hiányát vagy romlását. A belső fül szindróma ismeretlen kóroktanú, nem ritka betegség, amely idős macskákban fordul elő. A fej oldaltartása, kör irányú mozgás, egy oldalra dőlés, esés előzmény nélkül, hirtelen, súlyos formában lép fel. A macskák képtelenek arra, hogy irányt tartsanak, esetleg arra is, hogy járjanak. A nagyon feltűnő tünetekkel járó betegség különben jóindulatú. A macskák beavatkozás nélkül is hamar rendbe jönnek, 1-2 hét alatt tünetmentessé válnak. A központi belső fül (agytörzsi magvak, kis agyvelő) megbetegedése önálló kórformaként nem, hanem agyvelőgyulladás esetleg daganat, trauma következményeként, tüneteként fordul elő. Súlyos, a járást nagyon zavaró egyensúlyzavar, a helyzetérzékelés romlása vagy elvesztése a jellemzői.