Jelenlegi hely

Zoonózisok

A kedvenc állatok tartásának egyre szélesebb körűvé tartásával központba kerültek azok az állatokban előforduló vírusok, baktériumok, gombák és paraziták, amelyek az emberre is átterjedhetnek. A zoonózis fogalmát az Egyészségügyi Világszervezet (WHO) Zoonosis Szakértő Bizottságának a megfogalmazásában használjuk, mint ”olyan betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjedhetnek gerinces állatokról az emberre” (WHO, 1982). Jelen írásomban csak a legfontosabb kutyáról emberre átterjedő betegségeket érintem, a részletesség igénye nélkül.

Vírus okozta zoonózis:
-A veszettség heveny lefolyású, Lyssavírus okozta betegség, amely emlősökben (beleértve a kutyát és az embert is) a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le. A veszettség típusos (dühöngő) lefolyásakor a viselkedés megváltozását követően általában fokozott ingerlékenység, provokálás nélkül is gyakran támadó magatartás, majd bénulásos tünetek jelentkeznek, először többnyire az állkapocs- és a szemmozgató izmokban (lógó állkapocs, nyálzás, kancsalság). A csendes veszettség során a kezdeti levertség ingerlékenység nélkül megy át bénulásba. A beteg állatok a garatizmok fájdalmassága miatt általában nem tudnak nyelni (víziszony). A veszettség elleni védőoltás Magyarországon kötelező.

Baktériumok okozta zoonózisok:
Kutyák leptospirosisának előidézésében főként a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae játszik szerepet, szórványosan azonban egyéb Leptospirák is előfordulhatnak. A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, idősebb kutyákban inkább a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegségnek is nevezik). A néhány napig tartó magas lázat követően a nyálkahártyák, a hasalji bőr és a combok belső felületének a bőre is sárgára festődik, a vizelet barnás színű lesz, tapintásra a máj és a vese fájdalmas. A vizeletben fehérje és sejtekben gazdag üledék található. Súlyosabb esetekben az állatok hánynak, hasmenésük van, a bélsárban vércsíkok láthatóak. Ritkán idegrendszeri tünetek után elhullásban végződhet a betegség. Idősebb kutyákban idült vesegyulladás alakul ki, ilyenkor az állatok tünetmentesek. A betegség elhúzódó (idült) formájára a kedvetlenség, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés jellemző. A kutyák gyakran ürítenek vizeletet, feszesen, púpos háttal mozognak, a vese fájdalmas. Az állatok lehelete bűzös, a száj nyálkahártyáján, a pofák belső oldalán és a nyelvszélen fekélyek keletkeznek. A vizeletben bőséges üledék található. Az ilyen tünetekben megbetegedő kutyák 1-2, esetleg néhány héten belül elhullanak. Az állatorvos a klinikai tünetekből, a Leptospiráknak a vérből, a vizeletből, szövetekből való kimutatásából következtet a betegségre. A heveny esetekben antibiotikummal lehet megpróbálni kezelni a beteg állatokat, a veseelégtelenség tüneteit mutató kutyák rendszerint a kezelés ellenére is elhullanak. A megelőzés legfontosabb módja vakcinázás, mind kölyök-, mind idősebb korban.

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme borreliosisnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya és az összes melegvérű állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élő rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertőzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következő fertőzési alakja szúráskor már fertőzőképes. A kullancs az állatból szív vért, sokszor egy kutyán több kullancs is megtapad. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a kutya lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A legtöbb kutya sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri- és bőrtünetek. A kutyák antibiotikumokkal gyógykezelhetőek, de a kezelés hosszadalmas, költséges és nem minden esetben sikeres. Éppen ezért kell a megelőzésre hangsúlyt fektetni. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk be kutyánkat. A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, stb.).

Gombák okozta zoonózisok:
A gombás bőrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok, valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertőződés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivő ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipőtalp, stb.) jön létre. A bőrelváltozások kialakulását elősegíti a bőr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése. A fertőződés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idő jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szőrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különböző nagyságú, általában kerek, erősen korpázó, pikkelyező vagy szőrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bőr erősen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos baktériumok okozta fertőzések következtében gennyes bőrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhető, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszíneződőek, felrostozódnak és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni. A bőrkaparék- és szőrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésű, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetőek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenőcs. Legalább 4-5 alkalommal dörzsöljük be a bőrbe a szőr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szőrű kutyákat a kezelés előtt ajánlatos megnyírni. A nagy bőrfelületeket érintő idült gombás bőrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk. Újabban került forgalomba a Microsporum canis okozta fertőzés megelőzésére és gyógykezelésére vakcina is.

Belső paraziták okozta zoonózisok:
A fonál- és galandférgek a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte-alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés (tablettával vagy pasztával).

Dr. Horváth Dávid