Jelenlegi hely

Bélsárpangás

betegség okai a következő csoportokba sorolhatók:

- Nehezen emészthető anyagok: Nagytömegű csont, lerágott fadarabvég, rostos fű kerülhet az emésztőcsőbe. Az etetésre szánt csontokból különösen a csirkecsont veszélyes. Ennek szúrós csontrészei sértik a bél nyálkahártyáját és a bélsárürítést fájdalmassá teszik, ezáltal az állat igyekszik visszatartani az ürítést. Idősebb kutyákban a gyomornedv elválasztása csökkenése, elhízás, bélszűkület elősegíti az emésztetlen csont felhalmozódását a bélüregben. Azokban az állatokban, amelyek gyomor-bél emésztése jó, a csontokból felszívódó szervetlen anyagok a vastagbél nyálkahártyáján kiválasztódhatnak, és következményként olyan tömegű foszforsavas mész (vakolatszerű anyag) halmozódhat fel a vastagbelekben, amely összetömörülve teljesen kitölti a végbelet. Ritkábban a lenyalogatott szőr vagy bélparaziták (orsóférgek) csomósodnak össze a belekben és ez akadályozza a bélsár tovahaladását.

- A medenceüreg beszűkülése: Az angolkór, a medencecsont-törés következményeként kialakuló deformáció, a medenceüregében fejlődő daganat (pl. prosztata), a végbél körüli gátsérv fontos hajlamosító tényező.

- A bélsárürítés fájdalmassága: A végbélnyílás körüli mirigyek eltályogosodása igen gyakori ok. A prosztatagyulladás, prosztata-megnagyobbodás is kiváltó tényező lehet. A hosszú szőrű kutyák végbél körüli szőre hálószerűén összetapadhat, ami akadályozza az ürítést

- Mozgáshiány, a bélsárürítés rendszertelensége: A ritkán és rövid ideig sétáltatott szobakutyák a bélsarat hosszú időn át visszatartják, ennek következtében a béltartalom annyira besűrűsödik, hogy csak nehezen üríthető ki.

- A gerincvelő ágyék-keresztcsonti szelvényeinek sérülése: A gerincsérv, a gerincvelőburok elcsontosodása, a gerincvelő és a gerincvelőburok gyulladása az idegműködés akadályoztatásával segítheti elő a bélsárpangás kialakulását.

- A végbél körülírt kitágulása ritka kórforma, amely bélsárpangásra is vezethet. Könnyen tapintható.

A tünetek változóak. Feltűnő az enyhébb kiszáradás, a láz, a felhúzott, feszes hasfal. Az étvágytalan állat időnként hány és igen bágyadt. A kötött mozgás, az állat bűzös szaga ugyancsak felhívhatja a figyelmet a betegségre. A röntgenvizsgálati lelet jellemző. Ritka az egész vastagbél bélsárral való kitöltöttsége.

Gyógykezelés: A kisállatok bélsárpangásának terápiájában a legáltalánosabban használt hashajtó szer a szájon át beadott paraffinolaj. Azonban ez önmagában nem szünteti meg a már tünetekben megnyilvánuló bélsárpangást. A paraffinolaj vagy más, sikamlós folyadék (szappanos meleg víz, Klister oldat) ömlesztése, ismételt végbélbe juttatása is szükséges. Ezt követően ajánlatos a végbél legvégső részében összesűrűsödött száraz bélsártömeget magfogóval kiszedni. Óvatosan esetleg gumikesztyűs ujjal is segíthetjük a bélsárrögök külvilágra kerülését. Ilyenkor nehéz elkerülni a bélnyálkahártya sérülését.

Megelőzés: Fontos a hajlamosító tényezők kiiktatása. Ha az anatómiai (pl. medenceszűkület) vagy működésbeli rendellenesség (öregkor) következtében jelentkező hajlam nem vagy nehezen szüntethető meg, hetente egyszer-kétszer Mira vizet, bélsarat puhító paraffinolajat keverjünk az eleségbe. A tejszín, a tej, időnként az olajos hal etetése is segíthet.

Dr. Horváth Dávid