Jelenlegi hely

Allergia

 

A világon az emberek között az allergia a hatodik leggyakoribb betegség. Kutyáknál is nagyon gyakoriak a különböző allergiák során kialakuló viszketéssel járó bőrgyulladások. Nagyon gyakran
 bolha okozza az allergiát, de nem ritkák az inhalációs (belégzési) allergiák és az ételek által kiváltott allergiák ( tápallergia ) sem. Egyéb allergiás bőrgyulladások ( kontakt-allergia, egyéb rovarok, gyógyszerek, hormonok és baktériumok  okozta fokozott érzékenység ) sokkal ritkábbak.

A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedeik paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdaállaton, életük nagyobbik részét a környezetben töltik (bolha csak a bolhaekcémás kutyák kb. felén található meg az állatorvosi vizsgálatok során). A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, a vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő nedvező bőrgyulladás és szőrhullás látható, ami szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40%-át egymaga kiteszi. Egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elő bolhaekcéma, az ilyen fajták prediszponáltak erre az allergiafajtára: pl. csau-csau, szetterek, foxterrierek, pekingi palotakutya, spánielek, németjuhász, tacskók, stb. Az uszkároknál viszont ritkábban fordul elő ez a probléma.

AllergiaA fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az első klinikai jelek (az arc, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külső hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1-3 éves kutyákban jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhető legyen, először meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális-bőrpróbák. A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bőrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót. A próba kivitelezéséhez a következőkre van szükségünk: az allergének kivonatait tartósított formában tartalmazó inzulinos fecskendők, borotva, filctoll, a reakciók leolvasásához szükséges speciális vonalzó és zseblámpa. A teszt kivitelezése a következő: a kutyát lefektetjük, a mellkasi részen leborotválunk egy kb. 15x15 cm-es területet, amit megtisztítunk és fertőtlenítünk, megszárítunk, majd filctollal megjelöljük az egyes allergének befecskendezési helyeit (egymástól minimum másfél cm távolságra). Ezután kb. 0,05 ml-t fecskendezünk a bőrbe minden lehetséges allergénből (az egyes allergének kivonatai glicerinnel vagy fenollal vannak tartósítva ) inzulinos fecskendővel. Az allergiás rerakciók első elbírálási ideje 20 perc a befecskendezés után. A reakciók átmérőjét az előzőleg beadott hisztamin és az allergének oldására használt oldószer által létrehozott göböcskék átmérőjéhez viszonyítjuk (ezt nevezzük alapértéknek). Pozitív a reakció, ha az allergén által képzett göböcske átmérője nagyobb vagy egyenlő, mint az alapérték fele. Ha az allergiás reakció átmérője kisebb, mint az alapérték fele vagy ha a reakció csak átmenetileg mutatkozott, negatív a reakció. Ha egy allergiás reakció az első elbírálás során negatív, két nap múlva újra megvizsgáljuk. A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk, szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különböző növények, fű- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fűzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifű. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, köris, éger, mogyoró, fenyő és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por (lakásban tartott kutyánál), apró penészgombák, lenvászon, gyapot, gyapjú és tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. Érdekes, hogy egyes kutyafajtáknál sokkal gyakoribbak az inhalációs allergiák, mint másoknál: gyakori az előfordulás pl. labradoroknál, foxterriereknél, boxereknél, szettereknél, ritka cocker-spánieleknél és tacskóknál. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50%-át kiteszik.

AllergiaAz ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bőrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetű viszketéssel járó bőrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a kutyák a táplálék egyes (általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Egyes kutyafajtáknál (labrador, spánielek, skót juhász, törpe schnauzer) gyakrabban fordulnak elő tápallergiák. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntő többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a légzőrendszerben és a központi idegrendszerben is működészavart, inkább bőrelváltozások, ritkábban emésztőszervi tünetek állnak a kórkép előterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, lábakon és a test hátsó részeken a leggyakoribb. Előfordul még a külső hallójárat gyulladása, bőrkiütések és bőrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bőr elszíneződése, gennyes bőrgyulladás, sömörképződés, stb.) jellemzőek. Az emésztőszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltűnő. A nagyon ritka légzőszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri (fokozott érzékenység és aktivitás) tünetek nem jellemzőek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a kutyát. Ekkor olyan ételeket kap kizárólag, amelyeket még élete során nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, paradicsom, rizs, fehérrépa, lencse és káposzta) és ezért kizárásos alapon  nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetőségét, ha másik kutya is van a háznál, azt külön kell választani és külön kell etetni, stb.). Ha azonban a kutyák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12-72 órán belül jelentkezik az ismétlődő vakaródzás.A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszűnte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálék-összetevőre. A leggyakoribb antigén források a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következő táplálékforrások kutyán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz, stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10%-a tartozik ebbe a kategóriába.

AllergiaAz allergiák kezelésénél természetesen elsődleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetőség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikumterápia is szükséges lehet.

Dr. Horváth Dávid